Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy újabb sörblog...

Egy újabb sörblog...

Simcoe's 4th Birthday

2021. február 07. - Ervin / k viktor

img_20210205_100854.jpg

Részben kényszerből írok ide, mert valami géphiba lezabálja az adatokat a saját nyilvántartásomból. Nem ilyen egyszerű, erről a sörről nem kifinomult sörsznobként is lehet írni.

Túra után inni szerettem volna egy rendesebb fajta sört, és mivel a kedves kocsmáim zárva (még elvitelre sincs sör), maradt a drága sörbolt, ahol hűtött sört is tartanak.

Kicsit szagolgattam, de semmi emlékezetes. Nem töltöttem ki (üvegpoharat nem hordok túrázáshoz), csak megittam, és örültem.

A megjelölés alapján ez egy fekete imperial IPA. Szerintem ez a megjelölés elég vitatható: részletezem.

Imperial: 8,5 % alkohol, ez „régen” (öt éve) ez egy átlag IPA alkoholmennyisége volt. Az szárazanyagról nincs infó, nem éreztem túlzottan vaskosnak.

IPA: valóban névadó simcoe komló adja a végig uralkodó alapízt. Egy kellemes, fűszeres keserűség, ami végig uralja az ízt.

A szokásos IPA-khez képest itt viszont megfordul a szereposztás. Van benne hatféle maláta, a csokoládémaláta és a roasted barley (pörkölt árpa?) ismerős, mond valamit, sokféle sörbe rakják. A Golden Naked Oats talán zabmaláta vagy zabpehely, szintén elég gyakori alapanyag. A Pale Ale Golden Promise, Cara60 és a Swaen Black viszont semmit sem mond nekem. Az íz játékosságát és összetettségét ezeknek a malátáknak köszönhetjük, ezáltal válik többdimenzióssá a sör.

Régen ittam néhány fekete IPA-t és teljesen más tapasztaltam, igazából halvány hasonlóságokat tudok mondani, de annyira halványak, hogy inkább kihagyom.

Ha nem sajnálom rá a pénzt és kapható lesz, újra fogom kóstolni, rendesebben, mert megéri. A kóstolást – ha nem számít az ár – másnak is javaslom.

Enter Night

…a határozott visszatérés szándéka nélkül…

enter_night_szerk.jpg

Négyszázkevés magyar forintért adták 50%-os akciós áron a sarki Sparban, azért vetttem meg. Teljes áron tehát 800 HUF fölött van, annyiért nem próbáltam ki.

A felirat szerint alapvető söralapanyagokból készül, íz alapján is úgy tűnik.

A cimke szerint a Stone Brewing Berlin főzte, együttműködve a Metallicával.

Nagyjából húsz éve olvastam egy könyvet a Metallicáról.abban leírnak egy jelenetet, hogy James Hetfield Budweisert [gondolom az amerikai Bud-ot, nem a csehet] iszik, és szomorúan mondja, hogy az orvos eltiltotta a Finlandiától.

Ez csak azért jutott eszembe, mert ez alapján hihető, hogy van köze a Metallicához. – Te milyen sört innátok szívesen? / – Legyen benne alkohol rendesen, de egynél többet is meg lehessen belőle inni / – Jó, akkor legyen 5,7 % vol, Jahwohl. De ízre milyen legyen? / – Mittomén, keserű legyen rendesen, mint egy sör.

Kitöltés közben már fejbecsap az átható citra-illat. Világos, mint egy búzasör. A. egy korty után feladja, töltök neki egy pohár olcsó lagert, magamnak meg átveszem ezt.

Ennyit tud ez a sör: erősen komlós lager, pilsener féleség, sok-sok citrával. Ha langyosodik, már nem annyira jó, szóval gyorsan meg kell inni.

Teljes áron nem venném meg, inkább átbuszoznám a várost egy Fótiért (árban nagyjából ugyanaz), vennék egy Monarchistát (kár, hogy a Bundes IPA limitált szériás volt, az persze jobb volt ennél sokkal) vagy vennék egy gagyi IPA-t a másik sarkon. Ha annyi lenne, mint a Gallica Pils, akkor persze felvenném a szokásos beszerzendő sörök listájára.

Esthajnal '17

[A kép egyelőre hiányzik, de két palack lapul még a szekrényben, ami késik, nem múlik]

A teával ízesített sörök közül nekem holtversenyes a Gray Joy-jal, a porterek közül sem ez a legjobb, amit valaha ittam (nem idén, stoutfogyasztásban korrekt évem volt, porterben sajnos nem). De azt hiszem vitathatatlanul az eddigi legjobb Esthajnal.

A hab gyenge és fehéres, a szép barna szín alap, az illat nem hagyott bennem maradandót.

Az íz viszont valóban olyan, amilyennek az összetevők alapján lennie kell. Teljesen egyben van, testes, cseppet sem édeskés vagy kávés, inkább masszív (az Alcatraz jutott róla eszembe, amit ezer éve ittam utoljára). Az earl grey tea úgy simul bele az ízbe, hogy nehéz kitalálnom, hogy a száraz, nagyon távolról aszaltgyümölcsös íz (inkább csak aszalt, gyümölcsösség nélkül), a teából vagy a malátából származik.

Visszafogott, hivalkodásmentes elegancia árad belőle, úgy ünnepi, hogy majdnem ivósör, úgy ízesített, hogy közben rendes porter marad. ezt nehéz lesz überelni 2018-ban.

Grimbergen Rouge

Rendhagyó módon nincs kép, mert elfelejtettem fotózni, de annyira rossz, hogy meg kell róla emlékezni. Ár-érték arányban rossz, szóval úgy is lehet mondani: kihozták, amit lehetett az összetételből, de a dizájnos üveget és a márkát fizetjük meg, nem a sört. Sört?

Az összetevők alapján nem is igazán sör, van benne búza és árpamaláta (a nagyüzemi kvászban meg a Karamalzban is van), az élesztőt elfelejtették feltüntetni, komló helyett meg csak komlókivonat. Van még benne melaszszirup (azt hiszem, az üvegtől gyorsan szabadultam, ne is lássam), meg cukor, mert attól majd olyan belgás lesz (de nem), meg van benne gyümölcs helyett valami répasűrítmény.

Gyümölcsszörp-illat, meg szép sötét szín (állítólag vöröses), a hab nem rózsaszín (mint a honlapon írják), fehér.

Az íz kis híján elfogadható, a komlókivonat és cukor-aroma kombináció elviszi a hátán. A testessége is egész korrekt, szóval nem egyszerű alkoholos üdítőitalt iszunk. Bár a gránátalma-ízű Karamalz meglepően hasonlít rá.

Meg lehet ezt inni, csak körülbelül ennyi pénzért inkább Gyertyános meggyes sör (az Veresegyházán a mintaboltban olcsóbb is), Rizmajer konyakos-meggyes, vagy Hoegaarden Rosé, de az utóbbi könnyedebb, egyértelműen wit, viszont teljesen élvezhető.

Nem vagyok én sörsznob, bármit megiszom egyszer, de ez lazán 2/10 nálam.

Maltman Reporter

Bár sokféle nagyszerű, kellemes és korrekt sört ittam az elmúlt néhány hónapban, mind bőven túl volt azon a minőségi kategórián, amiről még érdemben tudok nyilatkozni. Ezt sem mostanában ittam, de rossz emléke tartósan az emlékeimbe rágta magát.

Egyfelől feltehetően tévedtem, mert a Maltman sorozat nem a Pivovar Ikkona sajátja volt, hanem a Tesco féle Craftbeer-hullám meglovaglásának márkaneve. Ezzel a sörrel, pontosabban az ezt tartalmazó sörcsomaggal vezették be karácsony tájékán az új Maltman-főzdét, a Pivovar Karpatot. Nem éppen jó belépő. Esetleg egy külön posztban, gyorskritikában átfutok a söreiken, többet igazán nem ér meg. Előzetesben annyi, hogy eddig ez a legrosszabb, szóval a bátrak és kevésbé sörínyencek kísérletezhetnek a többivel.

Viszont ezt, mint a porterek rajongója, semmiképen sem ajánlom. A nem ízesített „porterükre” még vissza fogok térni, a fent említett kritikában, kevésbé iszonyatos megcsúfolása a fajtának.

maltman_reporter.jpg

Egyfelől a csomagolással ragyogóan álcázták, hogy az összetevők között búzamaláta is van. Búzamaláta porterben? Csizma az asztalon? A google-fordítóval készült magyar feliratot a címkén elég említeni.

Látványra egyébként még nincs nagy gond, bár a túl fehér habocska gyanús lehet.

Az illat viszont szörnyű. Tulajdonképpen szederszörp, a rosszabb fajtából. Aki evett már szedret, az sokkal kevesebb cukrot várna.

Az íz nem áll össze, mivel bőven karácsony után vettem, lett volna ideje összeérni. Így legalább könnyebb elemezni. Szóval van ez a szörnyű, túl édes szederszörp-íz. Meg van egy testetlen, lapos búzasörös ale-es íz, ami akár édesebb is lehetne, ha már porter. Porteres jelleg nyomokban sem, semmi kávés, csokoládés ízjegy. Jellegtelen komló is van benne, bár nem nagyon érezni, éppen csak annyira, hogy enyhén sörre emlékeztessen az íze.

Szörpnek sem jó, de sörnek nagyon rossz. Porternek meg csak a neve porter, azért így is cimkézem, hátha így találja meg egy óvatlan érdeklődő.

Esthajnal '16

Jót és rosszat is hallottam felőle, egy szervezési malőrnek köszönhetően sikerült összekóstolni (néhány napos eltéréssel) a csapolt és a palackozott változatot is. Mondjuk egy desszertsörből nehéz is lenne egyszerre sokat inni.

esthajnal16_1.jpg

Szép átlátszatlan fekete, minimális fehér habbal.

Az illatot a nagyon finom csokoládé és az enyhe menta teljesen uralja, nem hagy helyet semmi sörnek.

Az íz eslő kortyokban telt és krémes, az ízesítés teljesen elveszi a stoutok malátáinak jellegzetességeit. Inkább porterre gyanakodnék, ha néhány korty után nem sikerülne kikalkulálni, hogy itt bizony az ízesítők uralják az alapot. Ugyan marad némi sör jellege (a palackba csapolt, néhány napig punnyadtnak különösen), de a csokis édessége és a menta frissessége végig uralkodó marad. Az utóízt előbb csokis-porteres (még mindig stoutról beszélünk), majd a menta marad soká-soká, kiverhetetlenül a számban.

Korrekt ízesített desszertsör, ízlett, az idei karácsonyi időszakhoz illett, de nem fogok utánaszaladgálni egy újabb palacknak. Nem rossz, nekem ízlett, de nem merném nyugodt szívvel ajánlani senkinek.

esthajnal16_2.jpg

Franky Four Fingers (Négyujjú Franky)

A név kétféle módon szerepel a palackon, ezért tüntettem fel a címben mindkét változatot. Nem fogok dicshimnuszokat zengeni erről a remek sörről, szóval ha valakit ez zavar ne is olvassa tovább. Mikor a múltkor egy kirándulás utáni sörözéskor egy quadrupelt becseréltem a társasággal a CP550 kávé porterre, azóta tudom, hogy nagyon nem vagyok kifinomult sörrajongó.

Megint porteres-stoutos karácsonyra készültem, de szerencsére az előbbi kategóriában nem nagyon találtam izgalmas főzetet, valamint drága fivérem miatt szükségessé vált világos sörökkel is készülnöm. Erre az alkalomra vettem a sört. No ez kevés lett volna, végül sor se került rá akkor, de a Gyertyános Serfőzde Kazamatája után (ami ugyan nem barley wine, de a kezmuvessorok.hu szerint arra emlékeztet) égtem a vágytól hogy egy valódi barley wine-hoz is hozzájussak. Így túltettem magam az borsos áron, és felhizlaltam az aktuális számlát majd másfél szentistvánig.

franky_ff.jpg

A kátvány szép, szűretlen, lebegő élesztőszencsékkel, nagyon csábító.

Az illat gazdag és gyümölcsös, nem déligyümölcsös, bár elsőnek IPA-re asszociáltam belőle. Egy kicsit nyersebre számítottam, de nem vette el tőle a kedvem.

Az íz is gazdag és telt, és szerencsére (az én szerencsémre) már kicsit karcosabb. Valójában szétszálazhatatlan, majdnem tökéletesen egybeforrott volt számomra, ha kiugró jellegzetességeket nem is sikerült megragadnom. Testes, egyberakott, haloványan kísértett benne a komló, feltűnt az alkohol is, de alig (nem 13 ABV-nek, inkább 6–9-nek érződött).

Szóval remek sör, talán kiválló is, de én nem vagyok elég ínyenc hozzá. Ezért nem is pontozom, olvassatok inkább értő kritikát itt: http://komlo.blog.hu/2016/12/27/monyo_franky_four_fingers

Év végi söröspalackselejtezés

Amíg egy rendes sörismertetőre rá nem szánom magam (anyag lenne bőven), itt a sörösüvegselejtezés eredménye.dscn6425.JPG

Birra Moretti:úgy látom – itt – nem írtam róla. Olasz nagyüzemi sörutánzat. Ocsmány kukoricagríz-szag, és hasonló íz, éppen az ihatóság határán egyensúlyozva. Nem ajánlott, főleg sörrajongóknak. Itt egy rendes kritika: http://komlo.blog.hu/2008/12/03/birra_moretti

Maltman Dark Lager: http://ervinsoerblogja.blog.hu/2016/01/05/maltman_dark_lager_857

Kingfisher: úgy látom erről sem írtam itt, nincs is nagyon mit. Korrekt indiai nagyüzemi, extrák nélkül. Lagerre tippelek.

Chang: Remek vietnámi. Főleg viszonylag frissen elég egzotikus ízekkel, de állottan is iható (a Lidlben sokáig volt akciós). Mondjuk egy bővebb kritika itt: http://sorfigyelo.blog.hu/2014/03/08/chang

Stari Premium: erről sem írtam itt? Remek, bár túlárazott lager, nagyszerű gyümölcsös illattal és ízzel. Plágiumgyanús cimkével (lásd balra második cimke, meg egy blogbejegyzés valahol, amit nem találok).

Remélem hamarosan rendes poszthoz is összeszedem az íráskészségemet.

Zsiguli

zsiguli_v.jpg

A kőbánya-kispesti tescoban vettem, akciósan, dobozosan. Valamint nem sokkal előtte kóstoltam a Zsigulijeovkojét. Nem tudom melyiket ki gyártja, mert ahhoz a cirill betűk-orosz nyelv kettős kódolásán megfeneklik a tudásom. Ugyanaz importálja, de ez nem mond semmit. Viszont mig az utóbbi nem érte el az értékelni érdemes szintet, ez igen.

A színe szép arany, van egész korrekt fehér habja is.

Meg olyan illata, amit nagyüzeminél ritkán tapasztaltam. Leginkább gyümölcsösként leírható, enyhén virágillatot idézően; tényleg roppant emlékezetes.

Az íze simán korrekt, közepesen keserű, zavaró mellékízek nélküli, kellemes pilseni. Semmi kiugró, megragadható nincs benne, de kifejezetten jól iható sör.

Ezért nem is pontozom. Mellesleg a lány is jobban néz ki rajta, mint a Zsigulijevszkojén, de ezt a feminista barátaim kedvéért nem fotóztam bele. A Zsigulijevkojét a magyar cimkén Zsigulovszkojénak hívják, szóval vagy én olvasom rosszul a cirillt, vagy ők.

Ciuc

[A fényképért elnézést, de használhatóbbat nem sikerült készítenem.]

ciuc_v.jpg

Bár az Igazi Csíki Sör magasra rakta mércét, különösen, mióta frissebb palackozásúval és a csapolt változattal is találkoztam, de ideje volt megkóstolni a Heineken gyártotta nem-konkurenciát is. Ezt Cs-nek és egy aktuálisan Erdélyben lévő ismerősének köszönhetően sikerült megtennem.

A műanyagflakonos érlelés talán sokat ronthatott rajta, de legalább hűtve tároltam fogyasztásig.

A színe aranysárga. Szaga-illata nincs, teljesen semleges.

Viszont az íz meglepően jó.

A meglehetősen határozott, komlós keserűség végig uralkodott benne. Noha nem túldimenzionált ízvilágra kell gondolni, de vegyszeres-komlókivonatos mellékízt sem éreztem. Persze nem is testes, a maláta megmarad semlegesnek, de végig kellemes, jól iható sörnek bizonyult.

Pontozni nem fogom, de az összehasonlítás kedvéért úgy fogalmaznék, hogy amennyiben az Igazi Csíki Sörrel azonos hozzáférhetőségi kategóriába esne Magyarországon, úgy nagyjából fele-fele gyakorisággal fogyasztanám őket.

süti beállítások módosítása