Kétszer két palack sörbe, valamint viszonylag sok lamentálásba került, mi is kerüljön bele a blogomba a Vidróczki kapcsán. Egy egyszerű látvány-illat-íz séma szerinti leíráshoz ez a sör kevés, de aki mégis arra lenne kíváncsi, némi kitérő után erre is kitérek (a kép után, aki csak erre kiváncsi görgessen oda). Utalni fogok erre a ledrongoló cikkre, amivel számos kérdésben egyébként egyetértek: http://www.origo.hu/tafelspicc/ital/20140702-pet-palackos-sorok-tesztje.html, talán erre a leírásra: http://www.kezmuvessorok.hu/palocvoros.php, és a főzde saját honlapjának leírására: http://www.palocsor.hu/term.html.

Ott kezdeném, hogy Kilkennyből a fenti tesztmennyiség nagyjából a háromszorosába kerülne. Viszont nehéz kitalálni, hogy az 500 ml-es (Vidróczki) és 330 ml-es (Kilkenny) kiszerelés hogy is hozható ki összehasonlítható mannyiségre.

Az első kitérő a sör fajtájára utal, vagy pontosabban a színére. A vörös sör mint rövid netes kutakodás után kiderül, eredetileg egy írországban főzött ale-fajta, ezzel együtt számos lager is vörös színben tündököl. Általában hasonló jegyek jellemzik őket – és legutóbbi, nagyon régi – emlékeim szerint ezekban a Kilkenny is osztozik velük. Még a legalsó árkategóriás vörösök sem tartalmaznak szinezéket, szóval valószínű a malátán múlik az a szín, és a fajtát jellemző ízjegyek, valamint valószínű, hogy a maláta előállítása-beszerzése nem túl megterhelő anyagilag.

A kisüzemi, minőségre törekvő főzdék körében viszonylag kevéssé népszerű a vörös sör, ami talán épp a maláta pórias egyszerűségében rejlik. A Legenda Vörös Csepelje nem hagyott bennem mély emlékeket, bár kétszeri kóstolás után is ízlett, a Szarvasi Sörfőzde többféle vörös sörét pedig még nem kóstoltam, de ígérem, amint lehetőségem lesz, pótolom a mulasztást.

A vörös söröket tehát nagyrészt a nagyüzemiek és az alsóbb árkategóriás főzdék sörei között kell keresnünk (a honlap szerint egyébként a Szarvasi Sörfőzde is így indult). Az előbbiek közül a Bernard színre és ízre is barnába hajló vöröse meglehetősen ízlett, a Staropramen Granát csak alsókategóriás áron (drágán is vettem, és egy drága sörtöl többet vár a fogyasztó), az Eichbaum feledhető, de kellemes volt. Emlékeim szerint még dobozos vörös Zlatý Bažantba is belefutottam, de biztos nagyon józan lehettem, mert ezt sört a hivatalos honlapon sem találom (http://www.zlatybazant.sk/) és amúgy is feledhető volt. Szóval lehet hogy egy elvetélt kísérlet mementója  ez az utóbbi bővített mondat ezért is hagyom meg itt. A kisüzemiek közül a Corvinburgot, a Red Devilt és a Vidróczkit fogyasztottam megszámlálhatatlan alkalommal.

A sör kitöltve vörös, a kép csal, de nézze meg mindenki maga. Hab hűtve lényegében nem képződik rajta, alig hűtve egyébként fehér és gyorsan összeeső.

Az illata kicsit édeskés, karamelles, de leginkább semleges és jellegtelen, noha nem kellemetlen.

Az íz szintén karamelles, és ha viszonylag frissen jutunk hozzá, meglehetősen harmonikus. Kevéssé frissen már savanykás mellékízek úsznak elő, talán a pet-palack miatti oxidáció miatt, talán egyszerűen azért mert frissen minden sör jobb. Az édeskés íz, ami számos vörös sörben ott bujkál, itt visszafogott, nem tolakodó, és főként nem külön adalékokkal elősegített, mint a Red Devilben (coming soon), de ott van. Így a második korsó vége felé már a komló is kezd megjelenni, bár inkább csak utalásszerűen.

A hivatalos honlap szerinti „egyedi főzési technológia” talán a felső és alsóerjesztésű élesztők alkalmazását jelenti, talán valami mást. Még a fent említett lehúzós szerint is pillanatokra az angol pubok világát idézi pillanatokra a sör, amit majd akkor tudok megerősíteni vagy cáfolni, ha egyszer egy magyar vagy szlovák kocsmánál közelebb kerülök egy angol pubhoz. Mondjuk ha tudjuk milyen egy angol pub söre, akkor érthető a fenti ledorongoló kritika.

A Vidróczki utóíze is nagyjából komlós és karamellás.

Utolsó megjegyzés, a Palóc Sörfőzde (Széles és Széles Kft.) rokonszenves hozzáállását majd még méltatom, a Mementó kapcsán (ha most éppen ízlik, akkor méltatóan, ha nem akkor mentegetőleg).

Értékelés: 2-3 (de ha néhány év év gyakori fogyasztása után sem döntöttem el, nem is fogom).