Részben kényszerből írok ide, mert valami géphiba lezabálja az adatokat a saját nyilvántartásomból. Nem ilyen egyszerű, erről a sörről nem kifinomult sörsznobként is lehet írni.

Túra után inni szerettem volna egy rendesebb fajta sört, és mivel a kedves kocsmáim zárva (még elvitelre sincs sör), maradt a drága sörbolt, ahol hűtött sört is tartanak.

Kicsit szagolgattam, de semmi emlékezetes. Nem töltöttem ki (üvegpoharat nem hordok túrázáshoz), csak megittam, és örültem.

A megjelölés alapján ez egy fekete imperial IPA. Szerintem ez a megjelölés elég vitatható: részletezem.

Imperial: 8,5 % alkohol, ez „régen” (öt éve) ez egy átlag IPA alkoholmennyisége volt. Az szárazanyagról nincs infó, nem éreztem túlzottan vaskosnak.

IPA: valóban névadó simcoe komló adja a végig uralkodó alapízt. Egy kellemes, fűszeres keserűség, ami végig uralja az ízt.

A szokásos IPA-khez képest itt viszont megfordul a szereposztás. Van benne hatféle maláta, a csokoládémaláta és a roasted barley (pörkölt árpa?) ismerős, mond valamit, sokféle sörbe rakják. A Golden Naked Oats talán zabmaláta vagy zabpehely, szintén elég gyakori alapanyag. A Pale Ale Golden Promise, Cara60 és a Swaen Black viszont semmit sem mond nekem. Az íz játékosságát és összetettségét ezeknek a malátáknak köszönhetjük, ezáltal válik többdimenzióssá a sör.

Régen ittam néhány fekete IPA-t és teljesen más tapasztaltam, igazából halvány hasonlóságokat tudok mondani, de annyira halványak, hogy inkább kihagyom.

Ha nem sajnálom rá a pénzt és kapható lesz, újra fogom kóstolni, rendesebben, mert megéri. A kóstolást – ha nem számít az ár – másnak is javaslom.