Újabb olcsó, pontosabban alsó-középáras sör következik. Úgy alakult, hogy a Spar esett útba (még csak nem is a hipermarket), és ez volt az egyetlen ivásra alkalmas sör (talán Soproni 1895 még akadt).

Számtalan alakalommal fogyasztottam, szóval ez most nem egy első teszt, hanem egy mit is írjunk egy sörről, amit meg lehet inni. Az Eichbaum főzde honlapja nem sokat segít, nem csak azért, mert nincs feltűnő füle angolra, és így kénytelenek vagyunk Goethe nyelvén keresgélni az infókat, hanem mert erről a sörről semmit sem írnak. Így inkább nem is jelölöm meg stoutként, hanem marad balladai homályban az élesztő.

A cimke sem árul el sokat: árpamaláta, komlókivanat, víz: szóval nem tudjuk meg a lényeget az élesztő és főzési technika mifajta, valóban stout-e, vagy ez csak olyan jól hangzó hívószó a volknak, mint a 7,5% alkohol.

Kitöltve viszont szép fekete, lényegében átlátszatlan, gyorsan összeeső barna habbal.

Az illat kicsit édeskés, kicsit karamelles.

Az első kortyok rögtön a karamellt hozzák, a malátás íz ennél komplexebb, de 600/literért erre fussa. Sajnos a testesség nem bomlik ki igéző malátává, marad ez a karamelles, édeskés íz, a komlókivonat jellegtelen keserűségével ellenpontozva. Szerencsére legalább nem vegyszeres, fals a keserűség, csak érződik, hogy itt bizony kispórolták az igazi, karakteres komlót.

Az ízt hamar megszokjuk a közepe felé kezd izgalommentessé, szikvizessé válni, a végére marad a komlókivonat keserűsége.

Erénye viszont, hogy az erős alkohol nem üt át az ízen, szóval végig nemmaláta-karamell ízt érzünk. Ez az íz viszont nem válik összetetté, izgalmassá.

Meló utáni sörnek ideális, alkalmas arra, hogy kellemes ízzel kiüssön este, mint egy házipálinka. Nem várhatunk tőle sokat: stalil 2, az 1–5 skálán.