Újabb kávés sör, ami miatt lassan külön cimkét kell majd használnom, ha így folytatódik tovább.

A címmel is bajban vagyok, ugyanis a kenyai világosan pörkölt chorongi kávé neve szerepel a palackon nagy betűkkel, ezt használva címként kicsit félreérthető lennék.

Elsősorban muszáj megjegyezni, hogy – bár általában a fajtára koncentrálok – odafigyelek a főzdére valamint főzőtársaságra is, és a Hübris főzőtársaság két sörrel bekerült abba a körbe, akikre figyelni fogok.

Másrészt érdemes elmondani, hogy az eddigi két Hübris sörön át nézve, a főzde elég rosszul választott nevet. A Halál nevű dry stoutjuknál a fajta felé mutatott alázat tűnt fel (ezért is nem tudok írni arról a kiválló sörről). Itt rögtön képbe kerül, hogy a Mantra Speciality Coffee Minibarral közösen alkotott sörben a kávénak (sokkal inkább alapanyagnak, mint segédanyagnak) rendelték alá a sört.

Annyiban igaz a főzetre a hübrisz fogalma, hogy a maláta miatt eleve kávés ízű stouthoz, milk stouthoz vagy egyéb erősen malátás barna sörhöz kisebb bátorság kávét adni a főzésnél, elvégre ott kevésbé lesz az íztől idegen a kávé íze. Itt egyébként remekül megoldották az idegenséget, még egzotikusnak is csak félve merem nevezni a Chorongit.

Bár feltehető, rossz poharat választottam hozzá, elsőre a talpas pohár tűnt jó választásnak.

Már kitöltéskor megcsapott a jellegzetes kéváillat, meglepve láttam viszont, hogy tökéletesen világos lagerrel nézek szembe (a sápadtnál alig sárgább-barnább, és az is feltehetően a kávé, és nem a rizs illetve árpamaláta miatt).

Az illat egyértelműen kávé, előbb fárad bele a szaglásom, mint hogy mást felfedeznék benne.

Az első kortyok is egy kellemes, visszafogott, alig keserű kávéízt hoznak. Itt nem egy átgőzölös főzési technikával készült erősen pörkölt kávéra gondolok.

Jellemző talán, hogy míg én mandarint ettem előtte és a kibomló ízt talán ezért éreztem hol édesnek, hol kissé lageresen savanyúnak, a másik kísérleti nyúl ementálival alapozott, és az édesség és savanyúság helyett egy teljesen meghatározhatatlan, de kellemes ízt érzett (humorizálnék, hogy umamit). Az íz tehát a kávét leszámítva elég meghatározhatatlan, mindenesetre teljesen harmonikus, sem a maláta, sem a rizs, sem a komló nem tolakszik előtérbe. Az utóízt is a kávé uralja, ami viszont hamar lecseng.

Kénytelen vagyok pontozni, mert az ennyire egy összetevőre, ráadásul söridegen összetevőre alapozó söröket rendszeren alulértékelem, itt viszont jeleznem kell, hogy ez a főzet tökéletesen egyberakott, nagyon izgalmas, és élvezhető. Egyértelműen 8, az 1–10 skálán.