Mivel rövid idő álltrendelkezésemre, sajnos húsvétra semmi alkalomhoz illőt nem sikerült beszereznem, így maradtam a jól bevállt, izgalmas stout-porter vonalon, meg két kávés sörnél. A The Blue Oystert sikerült egy elképesztően sós házisonka után innom, így eltekintenék az értékelésétől. A Hübris Halál nevű dry stoutjáról szintén nem merek semmit irni, bár azzal is messzemenőkig elégedett voltam.

Viszont a Hübris Bård’s Portere mindenképpen megéneklésre volna érdemes. Itt csak szavakat adhatunk, azokat sem túlzott bőségben.

Az Etyeki Sörmanufaktúra első itt szereplő söréről van szó mellesleg, a pasztőrözött, koronazáras változatról.

Kitöltve sötétbarna, átlátszatlan portert látunk, egy kis gyorsan összeeső barna habbal.

Az illata is malátás, enyhén pörköltkávés, nagyjából a klasszikus porter vonalat viszi tovább.

 Az első tortyok pozitív csalódást jelentettek, mert bár az édesebb porter-vonalúnak igérték a sört, szerencsére semmi édes túljátszottság nincs benne. Remekülül eltalált szénsavval, kellemes ivósörként indul, amiből viszonylag gyorsan kibontakoznak ugyan a porteres karakterjegyek, a maláta által meghatározott kávés, enyhén csokoládés íz, de anélkül, hogy geilé, túlcicomázottá válnának. Az utóíz gyorsan lecsng, mélyebb nyomokat nem hagyott bennem.

Valóban nem tudok túl sok mindent mondani erről a jófajta porterről, tényleg eléggé klasszikus, tradicionális, sem stoutos kilengések nincsnek benne, sem sem túlzott krémesség. Kicsit vékony, erős testesség nincs benne, de nem is hiányzik. Akiknek az Utazó ízlett, azok próbálják ki, bár az egyértelműen jobb. A honlap szerint norvég recept alapján készült, remélem hozzájutok egyszer egy norvég porterhez is, mert nem éreztem jelentős eltérést az angol vonalhoz képest, és szeretnék még fejlődni ebben a kérdésben.

Pontozva értékelve (1–10): 7, ami nagyjából azt jelenti itt, hogy ennél kevésbé jó és kevésbé porterebb portert soha nem akarok inni.

Beszerzés helye: Kézműves Csemege