[A kép egyelőre hiányzik, de két palack lapul még a szekrényben, ami késik, nem múlik]

A teával ízesített sörök közül nekem holtversenyes a Gray Joy-jal, a porterek közül sem ez a legjobb, amit valaha ittam (nem idén, stoutfogyasztásban korrekt évem volt, porterben sajnos nem). De azt hiszem vitathatatlanul az eddigi legjobb Esthajnal.

A hab gyenge és fehéres, a szép barna szín alap, az illat nem hagyott bennem maradandót.

Az íz viszont valóban olyan, amilyennek az összetevők alapján lennie kell. Teljesen egyben van, testes, cseppet sem édeskés vagy kávés, inkább masszív (az Alcatraz jutott róla eszembe, amit ezer éve ittam utoljára). Az earl grey tea úgy simul bele az ízbe, hogy nehéz kitalálnom, hogy a száraz, nagyon távolról aszaltgyümölcsös íz (inkább csak aszalt, gyümölcsösség nélkül), a teából vagy a malátából származik.

Visszafogott, hivalkodásmentes elegancia árad belőle, úgy ünnepi, hogy majdnem ivósör, úgy ízesített, hogy közben rendes porter marad. ezt nehéz lesz überelni 2018-ban.