Az Élesztőnek köszönhetően csapolt változatban is tesztelhettem (pontosabban ihattam), az update a szövegben, dőlttel kiemelve az újabb kép a bejegyzés végén található.

Három mondandóm is lenne bevezetésképpen. Egyrészt a Kaltenecker Kávové Pivo óta reménykedem, hogy újra főznek Insomniát, és ki tudom próbálni. Másrészt, hogy ha már szabadnapot sikerült kapnom egy rég látogatott rendezvénysorozatra, akkor remélem a kávé tényleg ébren tart. A harmadikat a kép utánra hagyom.

A sör megjelölése milk stout,  és a wikipedia ezirányú információira hagyatkozva nem sokkal lettem okosabb. Az angol wikipedia szerint a milk stout-ok tejcukrot és laktózt tartalmaznak, a magyar viszont csak a cukrot említi. Ebben a sörben csak laktóz van, és van benne alkohol bőven. A fenti angol wikipedia cikkel ellentétben ezt a sört nem igazán ajánlanám terhes anyáknak, a maga nyolc százalékos alkoholtartalmával. Erre egyébként csak akkor döbbentem rá, mikor egy pohár után határozottan éreztem a sört.

A másik lényegi különleges összetevő a kávé, amire alább fogok kitérni.

A szín zavaros fekete, barna, gyorsan összeeső habocskával, csábító. A csapolt változat habja határozott, tartós.

Nem úgy az enyhén forralt tejet idéző, de nagyrészt no comment sörszag, amit túlzás volna illatnak titulálni. A csapolt változat illata egyértelműen kávés, mindenféle forralt tejes szag nélkül.

Viszont az íz tényleg kellemes. Elsőnek a stout-os maláta tolakodott be az ízlelelésembe, ami kifejezetten pozitív, jó tudni, hogy nem a gyenge malátát akarták a kávéval ellensúlyozni (egy guglizás után egy-két kritikáig nem is találtam arra utaló információt, miféle malátát használtak a sörhöz). Másodjára már megjelenik a kávé, de cseppet sem tolakodóan, de barátságos határozottsággal ellenpontozva a stout-ízt. Valamikor közben a komlót is megéreztem, szóval a kávové pivoval ellentétben itt eléggé nyilvánvalóan hagyományos felsőerjesztésű sört kapunk, visszafogott, de nagyon kellemesen eltalált, finom kávéval. A végére ugyan egy kellemetlen savanykás-fémes ízt is éreztem, de ez talán csak a túlhűtés jele, és az Insomnia nem hagyta magát soká melengetni a pohárban. A csapolt változatban lágy malátát kevésbé, a kávét jobban éreztem. A savanykás íz viszont már a közepén megjelent, és végig kitartott.

Az utóíz viszont újra kávé, éppen mintha egy csésze jobbfajta presszókávét gurítottunk volna le.

Ez az a sör, amit legalább két ismerősömnek is be kell mutatnom, szóval remélem még kapható lesz a Különleges sörök boltjában, mire arrafelé vetődök.

Pontozva egyértelműen 4, az 1–5-ös skálán.