A név kétféle módon szerepel a palackon, ezért tüntettem fel a címben mindkét változatot. Nem fogok dicshimnuszokat zengeni erről a remek sörről, szóval ha valakit ez zavar ne is olvassa tovább. Mikor a múltkor egy kirándulás utáni sörözéskor egy quadrupelt becseréltem a társasággal a CP550 kávé porterre, azóta tudom, hogy nagyon nem vagyok kifinomult sörrajongó.

Megint porteres-stoutos karácsonyra készültem, de szerencsére az előbbi kategóriában nem nagyon találtam izgalmas főzetet, valamint drága fivérem miatt szükségessé vált világos sörökkel is készülnöm. Erre az alkalomra vettem a sört. No ez kevés lett volna, végül sor se került rá akkor, de a Gyertyános Serfőzde Kazamatája után (ami ugyan nem barley wine, de a kezmuvessorok.hu szerint arra emlékeztet) égtem a vágytól hogy egy valódi barley wine-hoz is hozzájussak. Így túltettem magam az borsos áron, és felhizlaltam az aktuális számlát majd másfél szentistvánig.

A kátvány szép, szűretlen, lebegő élesztőszencsékkel, nagyon csábító.

Az illat gazdag és gyümölcsös, nem déligyümölcsös, bár elsőnek IPA-re asszociáltam belőle. Egy kicsit nyersebre számítottam, de nem vette el tőle a kedvem.

Az íz is gazdag és telt, és szerencsére (az én szerencsémre) már kicsit karcosabb. Valójában szétszálazhatatlan, majdnem tökéletesen egybeforrott volt számomra, ha kiugró jellegzetességeket nem is sikerült megragadnom. Testes, egyberakott, haloványan kísértett benne a komló, feltűnt az alkohol is, de alig (nem 13 ABV-nek, inkább 6–9-nek érződött).

Szóval remek sör, talán kiválló is, de én nem vagyok elég ínyenc hozzá. Ezért nem is pontozom, olvassatok inkább értő kritikát itt: http://komlo.blog.hu/2016/12/27/monyo_franky_four_fingers