Mint már említettem, a Pivovar Ikkona a Maltman sorozatban feltehetőleg a minőségi sörök népszerűsítésére törekszik. Szóval kedvem támadt egy-két pohár IPA-hez, és ha a környékbeli Tesconál vagy Intersparnál nem akarok messzebb menni, ez az egyetlen lehetőség.

Elsőre elég feledhető volt, tippem szerint ez is csupán a stratégia része, a kukoricagrízen szocializálódott népségnek kár lenne egy Sherpával indítani (bár a Távoli Galaxis többé-kevésbé bevállt ilyen szempontból).

Másodjára: kitöltve szép zavaros, világos (szerintem a rézszín túlzás, rendes alig sárga sápadtság ez), erősen szénsavas. A hab fehér, és viszonylag tartós, bár nem zúdítottam kitöltésnél.

Egzotikus gyümölcsök illatával indít, amit kutya legyek, ha be tudok azonosítani (évek óta nem ettem például avokadót, mangót meg valószínű soha). Kellemes, de elég közel kell hajolni szaglászni, hogy érezzem, nem csapja meg az orrom messziről.

Egy két korty után a „jó ez a sör” megjegyzésig jutottam. Kellemes, keserű, és éppen annyira savanyú, amennyire kell. Egy-két kortyig egészen élesztős-savanyú jelleget éreztem, de inkább az a sima citrás (nem citrusos, mint valahol félreolvasták, azt hiszem) keserű-savanyú a meghatározó, ahogyan elvárható.

Annélkül bontottam a második 0,33-as üveget, hogy akár öt percet is vártam volna.  Könnyű, alkoholban is (4,8% V/V), amit nem szoktam szóvá tenni, de mégiscsak IPA, ami erős szokott lenni – mondjuk a Horizont IPA-t ezért ki sem mertem próbálni.

Szóval korrekt IPA ez, ha messze van egy Jokerface, Sherpa, 2222 vagy unjuk a távoli galaxist, akkor simán belefér. Számszerűsítve: 3. És most nem vettem figyelembe az árat, mert IPA-hez éreztem kedvet. Nagyon sok jó IPA van a piacon,  de alap amerikai stílusú IPA-nek ez pont jó,