Bár általában a Teddy Beer élvez elsőbbséget, néha hétfőn vetődünk Szentendrére, amikor a Teddy Beer zárva van, emiatt a Folt Kávézót is fel szoktuk keresni. Ennek elsősorban szubjektív okai vannak.

Valójában a berendezés szép, valóban inkább kávézót vagy teázót idéz, mint kocsmát. Hely van bőven, zárt és nyílt, nemdohányzó és dohányzó rész is van. A kiszolgálás udvarias, sőt inkább rokonszenvesen kocsmai, mint a Teddy Beerben. A pultosok képben vannak a sörökkel, bár ez nem olyan emberpróbáló feladat, mint más kedvenc ivóimban.

Külön öröm, hogy a sörválaszték cserélődik, bár úgy tűnik, egy-egy régebbi sör raktáron marad, vagy újrarendelik. Az első látogatás előtt úgy tudtam, a Fóti Kézműves Sörfőzdétől szátrmaznak a sörök, de ez addigra elavult információnak bizonyult, noha egy-egy fóti alapsör most is ott lapult a hűtőben. Volt, amikor Kaltenecker termékeket kínáltak (utólag is külön köszönet ezért). Most éppen a Szarvasi Kézműves Sörfőzde volt soron. A csapon is cserélődik a választék, ami újabb jó pont, bár nem tudom milyen gyakorisággal.

A Szarvasi Kézműves Sörfőzde különösen rokonszenves, mert történetükből látszik, hogy nem jelentős anyagi és szellemi befektetéssel kezdték a működést, hanem aprócska főzdéből közdötték fel magukat a minőségi söröket főzők közé. További rokonszenves pont, hogy továbbra is főznek vörös sört, legalább háromfélét látok a honlapjukon.

Ideje volt megkóstolni, valamelyik sörüket, hogy kiábrándítson, tovább fokozza a kiváncsiságom, vagy esetleg beleszeressek a főzdébe. Mivel a Vörös Paripa csapon volt ezért esett rá a választásom. Ez alapján arany középútként továbbra is kiváncsi vagyok a főzdére, ha a szerelem el is maradt.

Ez egy vörös IPA, ami miatt nem tudtam mit várjak tőle. A színe meggyőző, szép mélyvörös (a honlap szerint félbarna), viszonylag tartós fehér habbal.

Az illata is remek, leginkább parfümösnek mondanám, nem jellegzetesen IPA-snek. Ha a komlóból adódik, akkor kellő alázattal, jól összetételben, nem túleröltetve használták a számomra ismeretlen komlót (a honlap egyes számban használja a komló szót, én többfélére tippeltem volna az illat alapján). Ha agyonütnek, akkor sem éreztem benne karamellát, vagy más malátás jelleget.

Az első kortyok egyszerűen keserűek, majd a kicsit vizes, kicsit vörössörös, határozottan száraz íz tolakodik előtérbe. Bevallom, nem éreztem túlzottan összetettnek, vagy különösen egyedinek, de nagyon kellemesnek találtam a legutolsó kortyig. Viszont az ízben az IPA-jelleget sem éreztem. Az első kortyok és az utóíz határozott, keserűsége ugyan IPA-re utalhatna, de még csak nem is olyan keserű, mint amire számítanánk.

Kellemes vörös sör, és ha Brickhez nem jutok hozzá újra, bizonyára fogom még fogyasztani. Pontozva értékelni viszont nem tudok, majd az update-ben, esetleg, amikorra visszatérek rá.