A szervírozásra még kitérek, kedves sörsznobok a kép ne riasszon el a nem túl alapos kritikától.
A Rizmajer sütőtökös IPA-jét iszogatva arra gondoltam, milyen kár, hogy a pumpkin ale-ek Halloween környéki idénysörök, és ha nem állok neki direktben kutatni, akkor nem jutok hozzá még egyhez közel egy évig. A Monyó Sörfőzde és a Csapolt Sörök háza megint kitalálta egy vágyamat, és ha már az eredetileg keresett sört nem is találtam (vagy én néztem american pale ale-nek egy lagert), két újabb sörélménnyel gazdagodtam.
Az eladó ugyan próbált elriasztani a juharszirup emlegetésével, de szerencsére nem hallgattam rá. A teszt majdnem vak volt, a juharszirup és a punpkin ale információinál többet nem is tudtam meg előzetesen.
Már kitöltésnél megcsapott az édes illat, amiről, ha nem tudom, hogy juharszirup, mézre tippeltem volna. Ez is egy olyan sör, ahol az illat előbb érkezik, mint a látvány, az illatban nem is nagyon éreztem mást, mint átütő édességet.
Kitöltésnél gyakorlatilag hab nélküli volt, és mire tudatosítottam volna, hogy a talpas pohár jobban illik hozzá, mint a lageres izé, már el is fogyasztottam a litert, kis híján egymagam. A színe szép elegáns, a pale és a sárga között egyensúlyozó, valami meghatározhatatlan fura zavarossággal. Látványra sokkal csábítóbb, mint illatra.
Az első kortyoknál jött a meglepetés, az íz kellemes világos sörös, egyenesen a fóti Sörapu jutott róla eszembe. Az újabb és újabb kortyoknál – a melegedés is közrejátszhatott ebben – egyre inkább az édes íz tolakodott előtérbe.Az utóíz is az erősen édesített söröknél szokásos savanykás lecsengés.
Bár a Csapolt Sörök Házának honlapja szerint (nem tudok közvetlenebb linket csinálni, ki kell keresni), rengeteg egyéb fűszer is akad a sörben, egészében véve egy elegáns, remekül összerakott deszertsört kapunk, amiben nagyon nehéz lenne szétszálazni az ízeket. Ha kapható lesz még, természetesen megkísérlem majd, de mint mondtam, elég nehéz visszafogni magunkat a fogyasztásánál.
Pontozásos értékelés (szokásos 1–5 skálán): 3-4.
