Sokadik nekifutásra is nehezen írok erről a sörről, mert mint már említettem, nehezen írok a pilsnerekről. Egy hosszú bevezető után rövid lényeg, tehát aki lusta – vagy irritáló, bocsánat a világnézati kitérőkért! – végigolvasni, elég legyen annyi: jó, igyad, ha szereted a pilst, maximális pontszám.

Bár ritkán térek ki ilyen semmitmondó apróságokra, de a megnevezés (imperial pilsner) maga is fura volt számomra, ameddig rá nem keretem a google-ben. Tényleg létezik ilyen kategória, és szép számmal léteznek ilyen módon megnevezett sörök. A fajta történetét majd valaki más elmeséli, feltevésem, hogy egy egyszerű utalásról van szó az imperial stoutokra, csak itt a pilseni erős alkoholban.

Másrészt a reklámszövegről: számomra továbbra is rejtély, hogy Ferenc József uralmának mely szakasza szakasza számít boldog békeidőknek? Ha a korszak címszavait nézzük: 1848-as forradalom és szabaságharc, Haynau rémuralma, Bach korszak, passzív ellenállás, kiegyezés, a Monarchia költségvetése köröli folytonos viták, darabont kormány (magyar részről), balkáni háborúk, felkészülés az első világháborúra, fegyveres hatalmi tömbök kialakulása, az első világháború kitörése (nemzetközi téren). Mindenesetre egy ilyen békés sör jól jön néhány simogató, érzékien feminin porter és hasonszőrű stout (Sherwood, Permont) után.

A szín mélysárga, fehér habbal, ahogyan egy pilstől elvárható.

Az illat... nos, illat. Semmiképp nem sörszag, ami egyébként éppen ilyen hívogató számomra. Talán a magnum komló adja, talán más, mindenesetre csodállatos.

Az íz is, mély, határozottan telt íz,  amiben a maláta és a komló tökéletes harmóniában van, úgy, hogy sem a maláta, sem a komló keserűsége nem válik uralkodóvá: a cimke Viribus Unitis jelmondata ezügyben tényleg telitalálat (történelmi utalásként szánalmasan szűklátókörű, amit bármely komoly történész kiröhögne). Az utóíz komlós keserűség, ahogyan egy pilsenitől várható.

Mint említettem már: 5, egyértelműen, kérdés nélkül.