A fotóért külön köszönet Csubinak!

A Rizmajer elég sokarcú főzde, a telitalálatos idénysörtől a kellemes állandó és idényjellegű sörön át a jellegtelen lagerig sokmindent főznek.

Nos általában märzen témában semmit nem tudok mondani, nem tudom, milyennek is kellene lenni. De lássuk, milyen is ez?

Látványra világosba hajló félbarna, gyorsan összehulló fehér habbal.

Az illat tökéletes, talán a hersbrücker komló miatt, talán csak a kétféle komló és a háromféle maláta összjátéka miatt. Messze szaglóan gyümölcsösség árad belőle, szinte féltem is belekóstolni.

És jogosan féltem. Sajnos az íz már kiábrándító. A maláták ugyan kellemesek, de feledhetők, a komló alig keserű, és túlzottan átüt rajta az alkohol.

Persze nem jut olyan magyar nagyüzemi sör eszembe, aminél ne lenne jobb, de azért az illat alapján sokkal többet vártam volna. Pontozni sem fogom, legfeljebb, ha még egyszer összeakadok vele, de külön keresni nem fogom.

Fogyasztás helye (nem tartozik az általános kínálathoz): https://www.facebook.com/pages/No-meg%C3%A1llj-csak/167451426727315

Újabb – mármint számomra újabb – sör a Szarvasi Kézműves Sörfőzdétől. Illetve a címke szerint valakikkel kooperácóban készült, de betársult főzde, vagy főzőcsapat nevét sajnos elfeledtem, és sem a képről nem tudom leolvasni, sem a neten nem találok róla információt.

A szín – egyébként karamellmalátából adódóan – szép vörös, ahogyan az több szarvasi sörnél is jellemző, a hab törtfehér és gyorsan összeeső.

A látványhoz hasonlóan az illat is izgalmas, de még sokat igérőbb, amerikai stílű IPA-sen fűszeres.

Az első kortyok még erős keserűséget hoznak de aztán eluralkodik az illatban is érzett határozottan fűszeres, enyhén gyümölcsös íz. Az ízről friss gyömbérre asszociáltam, de ez talán csak a mellettem fogyasztott Sörapu miatt volt így. Másrészt kardamomra, ami viszont lehet, hogy csak a dizájn miatti tévedés. Sokkal gazdagabb és összetettebb íz, mint amit szerény nyelvi készségeimmel aktuálisan körül tudnék írni. A címke még komlót ír csak, a hivatalos honlap komlókat. Mindenesetre sem illat, sem íz alapján nem tudtam beazonosítani az amerikai IPA-komlókat. A hivatalos honlap állítása ellenére egyébként citrusosságot egyáltalán nem éreztem. Ez a kellemes fűszeres íz végig elkísér, a vörös-jelleg legfeljebb a teltségben érződik. 

Az utóíz megint kicsit keserű, de nem annyira, mint amennyire egy határozott IPA-től várnánk.

Ha pontozva kell értékelnem (1–10 skálán): 9, de ez csak ez csak a tökéletesen kellemes íz enyhe egysíkúsága miatt.

Fogyasztás helye: Folt Kávézó.

Bár általában a Teddy Beer élvez elsőbbséget, néha hétfőn vetődünk Szentendrére, amikor a Teddy Beer zárva van, emiatt a Folt Kávézót is fel szoktuk keresni. Ennek elsősorban szubjektív okai vannak.

Valójában a berendezés szép, valóban inkább kávézót vagy teázót idéz, mint kocsmát. Hely van bőven, zárt és nyílt, nemdohányzó és dohányzó rész is van. A kiszolgálás udvarias, sőt inkább rokonszenvesen kocsmai, mint a Teddy Beerben. A pultosok képben vannak a sörökkel, bár ez nem olyan emberpróbáló feladat, mint más kedvenc ivóimban.

Külön öröm, hogy a sörválaszték cserélődik, bár úgy tűnik, egy-egy régebbi sör raktáron marad, vagy újrarendelik. Az első látogatás előtt úgy tudtam, a Fóti Kézműves Sörfőzdétől szátrmaznak a sörök, de ez addigra elavult információnak bizonyult, noha egy-egy fóti alapsör most is ott lapult a hűtőben. Volt, amikor Kaltenecker termékeket kínáltak (utólag is külön köszönet ezért). Most éppen a Szarvasi Kézműves Sörfőzde volt soron. A csapon is cserélődik a választék, ami újabb jó pont, bár nem tudom milyen gyakorisággal.

A Szarvasi Kézműves Sörfőzde különösen rokonszenves, mert történetükből látszik, hogy nem jelentős anyagi és szellemi befektetéssel kezdték a működést, hanem aprócska főzdéből közdötték fel magukat a minőségi söröket főzők közé. További rokonszenves pont, hogy továbbra is főznek vörös sört, legalább háromfélét látok a honlapjukon.

Ideje volt megkóstolni, valamelyik sörüket, hogy kiábrándítson, tovább fokozza a kiváncsiságom, vagy esetleg beleszeressek a főzdébe. Mivel a Vörös Paripa csapon volt ezért esett rá a választásom. Ez alapján arany középútként továbbra is kiváncsi vagyok a főzdére, ha a szerelem el is maradt.

Ez egy vörös IPA, ami miatt nem tudtam mit várjak tőle. A színe meggyőző, szép mélyvörös (a honlap szerint félbarna), viszonylag tartós fehér habbal.

Az illata is remek, leginkább parfümösnek mondanám, nem jellegzetesen IPA-snek. Ha a komlóból adódik, akkor kellő alázattal, jól összetételben, nem túleröltetve használták a számomra ismeretlen komlót (a honlap egyes számban használja a komló szót, én többfélére tippeltem volna az illat alapján). Ha agyonütnek, akkor sem éreztem benne karamellát, vagy más malátás jelleget.

Az első kortyok egyszerűen keserűek, majd a kicsit vizes, kicsit vörössörös, határozottan száraz íz tolakodik előtérbe. Bevallom, nem éreztem túlzottan összetettnek, vagy különösen egyedinek, de nagyon kellemesnek találtam a legutolsó kortyig. Viszont az ízben az IPA-jelleget sem éreztem. Az első kortyok és az utóíz határozott, keserűsége ugyan IPA-re utalhatna, de még csak nem is olyan keserű, mint amire számítanánk.

Kellemes vörös sör, és ha Brickhez nem jutok hozzá újra, bizonyára fogom még fogyasztani. Pontozva értékelni viszont nem tudok, majd az update-ben, esetleg, amikorra visszatérek rá.

A blog szerzője mély alkotói válságba került az utóbbi időben, nem csupán egy tipikus IPA-komlót nem ismert fel illatról és ízről. Szimptómaszerűbb, hogy sem a Monyó féle American Beauty-ról, sem az ennél kivállóbbnak érződő Lados féle Én vagyok az APÁ-dról, sem a Hedon rozsosmalátás american pale ale-jéről, a Charlie Firporól nem tudott semmi értelmeset írni. Ahogyan szintén megénekeletlen maradt a Bernard vörös lagere, a Söröstyén, valamint egy egész kellemes vörös ale, a Brick a Mecénás Sörműhelytől. A legsúlyosabb tünet talán az lehet, hogy pont a Monyó féle pumpkin ale-re nem sikerült kellőképp visszaemlékeznem.

Ideje mély önvizsgálatot, és még mélyebb sörvizsgálatot tartani, ami persze nem jelenti a blog szüneteltetését. Mindenekelőtt ideje egy kocsmát ajánlani, elvégre a sörről írni jó, a sörről olvasni jó, sörfotókat látni jó, de ezek nyomába sem érnek a sör ivásának.

A szentendrei Teddy Beer remek helyen van, a Péter Pál utcában, leszámítva az emberi intellektualitás számára nehezen megragadható utcahálózatot. Mivel Szentendre gyakori túra-végállomás, ezért a bevállt útvonalat tudom ajánlani, mivel elsőként a google maps alapján skiccelt térképet követve nem találtam meg a helyet. A Bükköspatak elhanyagolt tanösvénye és a főútvonal metszéspontja felől érkezve, a Bükkös-patak Izbég felőli oldalán, az írószerboltot az iskolát megkerülve a Rab Ráby Étterem mellett elhaladva, a Péter Pál Galériát és a számos templom egyikét meglátva már megtaláljuk (Bükkös Part–>Bajcsy-Zsilinszki utca–>Kucsera Ferenc utca).

A kocsma külseje barátságos, családias, visszafogott dizájnnal. A belső helyiség elegáns, de barátságos (ritka párosítás). A névadó plüssmacik ugyan lassan kiszorulnak, de azért még akad belőlük.

A helyiség viszonylag kicsi, de a korai időpontokban még kellőképp elhagyatott, így ez nekem soha nem okozott problémát, egy közepes társaság – ahogyan elnéztem – még remekül elfér.

A kajakínálat korrekt, hamburger, valami tányéros étel is kapható, hermelin, meg néhány meleg és hideg, sörkorcsolyának alkalmas fogás. A borkínálathoz és a röviditalokhoz még az ételekhez képest is kevéssé értek, de szétnézve az is okésnak látszik.

Lássuk a blog szempontjából nézve a lényeget.

Két sörcsap van, változó kínálattal, korrekt áron. A cserélődés ugyan nem túl gyakori, vagy csak a Távoli Galaxis nagy népszerűsége miatt maradt sokáig csapon, de változik, és az évszakhoz többé-kevésbé illeszkedő sörök vannak. Csapolt portert és soutot ezen a télen még nem láttam, aminek különösen örültem volna, de mivel ez a tél véget érni látszik, így van idő kiköszörülni a csorbát. Nyáron viszont volt pils és IPA, közben meg sajnos nem jártam a közelben.

Az üveges sörök választéka viszont széles, megfelelő. Ugyan volt egy időszak, amikor szinte csak IPA és lager volt, de azóta egyre bővül a kínálat. Ha nem vagyunk sörsznobok, és vissza-visszatérünk egy-egy kedvencünkhöz, mindenképpen találunk szívünkhöz közel állót. Mint említettem lagerek és IPA-k tekintetében jó a kínálat (még ha utóbbiból pont nem a kedvenceim nem szoktak lenni). Legalább kétféle porter, valamint egyféle stout is kapható volt, legutóbb. Vörös sör is van néhány, búzasör is többféle. Láthatóan nem a fanatikusoknak választanak, csak az igényesebb sörivóknak, szóval milk stoutot, barley wine-t, baltikumi portert, amber ale-t és egyéb ritkább fajtákat hiába keresünk. Különösen, hogy a magyar igényesebb sörök a fő profil, és amig effélélket ritkán főznek, addig ritkán fogunk látni itt is. Főzdék tekintetében nem diszkriminálnak, nem fogom a kedvenc magyar főzdéimet felsorolni, de azt hiszem mindegyiktől van itt sör. Legutóbb jelezték, hogy belga sörökkel is bővülni fog, szóval fejlődik a kínálat szépen. Külön öröm, hogy mint megtudtam, a söröket előtesztelik, azaz nem adnak el zsákbamacskát.

A kiszolgálásról is csak jót tudok mondani, az univerzum Európa Magyarország általam látott eddigi legelbűvölőbb csaposlányt ugyan nem láttam egy ideje, de remélem csak feljebb lépett a ranglétrán. Viszont a csapos emlékezett rám néhány hónapi kihagyás után, emlékezett arra, mit szeretek, kedves, udvarias, egyre lazább, és ért a sörökhöz.

Nem mondom, hogy minden tekintetben a legjobb kocsma, amit ismerek, de az egyik legoptimálisabb összetételben található meg benne az összes fontos szempont.  Képet is mellékelek majd, amint sikerül feltúrni a megfelelő mappát, vagy legközelebb arra vetődök. Remélem inkább az utóbbi.

Mellékes megjegyzés, hogy a hivatalos honlap alapján végre kicsit tisztábban látok a Rothbeer és Kaltenecker kapcsolat ügyében. Fontosabb, hogy egy újabb remek sört tettek le az asztalra, a Pyromania és a Távoli Galaxis után. További előzetes megjegyzés, hogy mivel úgy tűnik, a whee heavy úgy tűnik, egy skót alefajta neve, ezért a főzdét vagy vándorfőző társaságot (a honlap szerint nincs saját főzdéjük) is kénytelen vagyok megjelölni.

A szín fény felé vöröslő barna. A leginkább drappszín hab tartós (a képen az első kitöltött adag szerepel, de a második is alig-alig akart összehullani).

Az illat elég semleges, vagy csak bennem volt a hiba, mindenesetre semmi határozottat éreztem.

Az ízben az első kortyokban a karamell tolakodott előtérbe, majd a az erős alkohol miatt (a hivatalos honlap szerint 7,2% v/v, a flakon cimkéje szerint 7,5%) egy határozott likőrös-röviditalos jelleget éreztem. Ez utóbbi kapcsán valami technológiai turpisságot feltételeztem, de semmi ilyesmi utalást nem látok a honlapon. Mivel általában nem szeretem az alkoholos ízt, ez utóbbi utalhatna arra is, hogy nem annyira ízlett, de meglepő módon itt határozottan kellemes volt, nem véletlenül likőrös-rövididitalosnak neveztem, nem pusztán alkoholízről beszélem.

Később kibomlik az ízből egy malátás-gyümölcsös jelleg, ami a honlap szerint a komlóból adódik, de én bevallom bakokban és duplabakokban éreztem hasonlót (amikben biztosan nem East Kent Goldings komlót használtak).

Az utolsó kortyokban újra csak a karamellt és egy kis komlós keserűséget éreztem, az utóízben pedig határozottan a komlós keserűséget.

Az ember kedves sörfajtáiban könnyű jót főzni, de egy új, a fogyasztó számára ismeretlen fajtából, ami számos szempontból nem is a fogyasztó kifejezett kedvence (utóbb kitételnél a fogyasztó alatt egyértelműen saját magamat értem), nem annyira. A szokásos 1–5-ös skálán nekem ez 4-5 (lassan ideje volna tízpontos skálára áttérni).

Mindenkinek ajánlom a sört, aki szereti az alkoholban erős söröket, szereti a barna ale-t, vagy a lagerek közül bak-duplabak vonulatot.

Beszerzési hely: http://csaphaz.hu/ (Bartók Csapház)

Halvány emlékeim között szerepel, hogy ittam már egy ilyen sört, de csak palackozott változatban, és akkor nem ízlett. A világos, palackozott Deliriummal és a karácsonyi sörükkel sem voltam kifejezetten elégedett.

De egy aktuális állóképességhez mérten gyalogtúra után egy magas alkoholtartalmú barna ale nagyon csábító.

Már megjelenésre is:határozott kicsit vöröses barna szín, barna, elég tartós habocska. A hivatalos honlap fehér-sárga habot említ, de nekem teljesen barna volt.

Az illat viszont semlegesnek tűnt, semmi határozottat nem érztem belőle.

Az első kortyok viszont már teljesen meggyőzőek. Rögtön egyértelmű, simogatóan malátás íz fogad. Az alkohol ugyan végig érezhető, de szerencsére nem uralkodik el az ízben. A komló keserűsége visszafogott, de érezhető, és az utóízt egyértelműen dominálja.

Továbbra sem leszek rajongó, kiugró jellegzetességekba továbbra sem tudok kapaszkodni, de egyértelműen kellemes barna sört kapunk.

Ez az első a Delirium sörök közül, ami ízlett. Számszerűsítve 2-3 az 1–5 skálán. Ez elég szőrösszívű értékelésnek tűnik, de sajnos kiemelkedő jellegzetességet nem igazán érzek.

Örömmel közlök helyesbítő bejegyzéseket, már amennyiben nem saját – egyébként szükségszerű – tévedéseimet kell helyesbítenem, hanem egy főzde vagy egy kocsma helyesbít, és örömmel konstatálom a változásokat. Saját tévedéseim helyesbítését inkább az adott sör bejegyzésénél módosítom, a változások jelzésével. Ez utóbbi egyébként elég nehézkes, mert szerencsére jó vagy izgalmas sör annyi van, mint égen a csillag. Valamint ezúttal kénytelen vagyok egy újabb cimkét is bevezetni, kérdéses, hogy mennyire lesz gyakori.

 Az első pozitív változás, hogy korrekt sörlapot készítettek, ami ugyan kissé kilóg az intézmény szokásos dizájnjából, de amennyiben én is a célközönséghez tartozom, úgy sokkal rokonszenvesebb. Szép barna karton, főzdék szerint sorolva a söröket. A múltkori főzde-hibát is kijavították, a Szent András Sörfözde sörei külön vannak felsorolva.

Az aktuális csapolt sörök külön fénymásolt lapon vannak felsorolva, ami tökéletesen rendben van. A csapos tisztában van az update-ekkel, ez is rendben van. Személyes sirámom csupán, hogy a kocsmákhoz vagyok szokva, jobban szeretek állva érdeklődni a választékról, és hogy kifejezetten kellemetlenül érzem magam, ha ülve kell egy álló emberrel beszélni.

A csapos-problémát egyébként úgy tűnik – sajnos – egy nagyszerű huszárvágással, a feladatkörök divezifikálásával oldották meg [most nézem, hogy a diverzifikálás szót az első néhány google találat pénzügyi szakkifejezésként ismeri csak,  nem köznyelviként, remélem érthető maradok.] Remélem, hogy az előző csinos, szőkitett is ott dolgozik még, vagy ha mégsem, ezügyben semmiféle szerepem nincs. Viszont biztosan van egy sörökhöz értő csapossrác, és egy másik csinos, szőkített és sokkal szebb csapolány. A „lány” megjelölés ezügyben fontos, róla nem csak a blog tematikája, valamint a személyiségi jogai miatt nem közölhetek fényképet, hanem mert félek, hogy „fiatalkorúakat erotikus pózban bemutató”-jellegű lenne.

Szóval öröm látni a fejlődést, így tovább.

http://www.huvosvolgyhaz.hu/bisztro/

https://www.facebook.com/gasztrobarlemongarden

Az Élesztőnek köszönhetően csapolt változatban is tesztelhettem (pontosabban ihattam), az update a szövegben, dőlttel kiemelve az újabb kép a bejegyzés végén található.

Három mondandóm is lenne bevezetésképpen. Egyrészt a Kaltenecker Kávové Pivo óta reménykedem, hogy újra főznek Insomniát, és ki tudom próbálni. Másrészt, hogy ha már szabadnapot sikerült kapnom egy rég látogatott rendezvénysorozatra, akkor remélem a kávé tényleg ébren tart. A harmadikat a kép utánra hagyom.

A sör megjelölése milk stout,  és a wikipedia ezirányú információira hagyatkozva nem sokkal lettem okosabb. Az angol wikipedia szerint a milk stout-ok tejcukrot és laktózt tartalmaznak, a magyar viszont csak a cukrot említi. Ebben a sörben csak laktóz van, és van benne alkohol bőven. A fenti angol wikipedia cikkel ellentétben ezt a sört nem igazán ajánlanám terhes anyáknak, a maga nyolc százalékos alkoholtartalmával. Erre egyébként csak akkor döbbentem rá, mikor egy pohár után határozottan éreztem a sört.

A másik lényegi különleges összetevő a kávé, amire alább fogok kitérni.

A szín zavaros fekete, barna, gyorsan összeeső habocskával, csábító. A csapolt változat habja határozott, tartós.

Nem úgy az enyhén forralt tejet idéző, de nagyrészt no comment sörszag, amit túlzás volna illatnak titulálni. A csapolt változat illata egyértelműen kávés, mindenféle forralt tejes szag nélkül.

Viszont az íz tényleg kellemes. Elsőnek a stout-os maláta tolakodott be az ízlelelésembe, ami kifejezetten pozitív, jó tudni, hogy nem a gyenge malátát akarták a kávéval ellensúlyozni (egy guglizás után egy-két kritikáig nem is találtam arra utaló információt, miféle malátát használtak a sörhöz). Másodjára már megjelenik a kávé, de cseppet sem tolakodóan, de barátságos határozottsággal ellenpontozva a stout-ízt. Valamikor közben a komlót is megéreztem, szóval a kávové pivoval ellentétben itt eléggé nyilvánvalóan hagyományos felsőerjesztésű sört kapunk, visszafogott, de nagyon kellemesen eltalált, finom kávéval. A végére ugyan egy kellemetlen savanykás-fémes ízt is éreztem, de ez talán csak a túlhűtés jele, és az Insomnia nem hagyta magát soká melengetni a pohárban. A csapolt változatban lágy malátát kevésbé, a kávét jobban éreztem. A savanykás íz viszont már a közepén megjelent, és végig kitartott.

Az utóíz viszont újra kávé, éppen mintha egy csésze jobbfajta presszókávét gurítottunk volna le.

Ez az a sör, amit legalább két ismerősömnek is be kell mutatnom, szóval remélem még kapható lesz a Különleges sörök boltjában, mire arrafelé vetődök.

Pontozva egyértelműen 4, az 1–5-ös skálán.

Nem szoktam bízni az ízesített, szokásos sörösszetevőktől eltérő sörökben, ezért magam miatt ki sem próbáltam volna, de szerencsére ez mást nem bizonytalanít el. Utólag meglepett, hogy a mézet leszámítva még csak nem is ízesített, de ezt olyan meglepve olvastam, hogy most is nehezen hiszem el, tehát aki ezt cáfoló értesüléshez jut, kérem kommentben jelezze.

Úgy tippeltem, a deszertsör jelleg miatt a talpas pohár jobban illik hozzá, mint a lageres, ezért is ebbe töltöttem ki.

Szép, feketébe hajló sötétbarna, barna, elég stabil barna habbal.

Az illat egyértelműen étcsokis, kis meghatározhatatlan malátával, már szaglászni is élvezetes.

Az első kortyok már hozzák az étcsokit. És ez végig megmarad. Testes, édeskés csokiíz, de nem válik geillé.

Az utóíz meglepő módon nem az édesített sörökre jellemző savanykás, hanem inkább a kesernyés és édes íz, amit végig érzünk.

Nehéz róla hosszan írni, mert annyira egy jellegre épül az egész sör. Akármerre nézem, az íz a mézet leszámítva a csokoládémalátából adódik, nem egyéb adalékból.

Ha nem lenne ilyen egysíkú az ízvilág, maximális pontot kapna, így kénytelen vagyok 4-re értékelni az ötből, de még így hajlok rá, hogy inkább 5 legyen... maradjunk egyelőre a 4-nél.

Majdnem elfelejtettem, pedig megéri utánanézni; a aeszerzés helye a http://csaphaz.hu/, Újpest.

A kép gyalázatosan rossz lett, de virágot a virágnak alapon pont megfelel.

A Tesco egyébként szép sörválasztékát gazdagítja (szegényíti) ez a sör, én a KöKi terminálban vettem, de csak az elszánt sörtesztelőket és anyagilag jó helyzetben lévő alkoholistákat biztatok arra, hogy utánajárjanak máshol is kapható-é.

Kezdjül a színével, szokásos módon. Barna. Barna? Bár az összetevők cimke nem túl informatív, az eredeti angol és holland valamint az extrában ráragasztott cimke kicsit ellentmondásos, abban egyetértenek, hogy karamellt, mint szinezéket tartalmaz. Szóval a világosbarna szín feltehetően nem a malátából adódik. Nem is említik, hogy miféle malátát használnak, szóval feltehetőleg egy karamellel barnára festett világos ale-ről van szó. A wikipedia pale és kristály malátákat említ.

Magyarul egyébként az összetevőknél ráírtak árpát, búzát is (árpamaláta helyett), feltehetően holland gerst vagy a svéd kornmalt szóösszetétel első eleme téveszthette meg őket.

Az illat egyértelműen édes (glükózszirup mindenféle nyelven).

Az íz ezzel együtt nem annyira rossz, kis fals jellegtelenséggel indít, de hamar beúszik a képbe egy határozott, élvezhető komlózás. Aztán a komló uralta könnyű ízvilág marad végig, a glükózszirup sajnos vagy szerencsére nem éezhető.

Nem annyira rossz, csak ennyire jellegtelen sört eladni egy minőségi sör árán nem szép dolog.

Legyártani sem. A főzde a Heineken tulajdona, a történeti bevezetésből úgy tűnik, mintha egy már nem létező, jó nevű márkát kezdtek volna gyártani vagy utánozni a John Smith's Breweryben. A Heineken – nekem úgy tűnik – mániákusan felvásárolja a világ sörfőzdéit, többé-kevésbé lerontja a minőséget, szebben fogalmazva: a saját jellegtelen és „népszerű” nagyüzemi ízvilágához áramvonalasítja őket. Mondjuk ismerek olyat, aki szereti a Heinekent, talán nekik ízlik ez a sör, esetleg azt mondják rá, jófajta angol ale. A Run(n) pedig egy cukornádból főzött rövidital. Jaj bocsánat, az Igazi Csíki Sört nem tudták felvásárolni, megpróbálták peres úton a földbe döngölni. Mifelénk erre nehéz kulturált köznyelvi fordulattal bármit is mondani.

Pontozva a sört (1–5): 2, ha az árát vagy szellemiségét (formális logikai vagy) is figyelembe veszem 1, ha az árat és a szellemiséget figyelembe veszem (hétköznapi logikai és/vagy): 0.